MIÉRT BOLDOGTALANOK A MAI FIATAL YUPPIE-K?

Tim Urban a Wait But Why blog alapján:

Az alábbiakban egy amerikai cikket utánközlünk, némileg magyarítva (www.nyugat.hu alapján), de azzal sok esetben nem egyetértve. Az Emocionális Marketing véleménye más az Y generációsok életéről, de ez a megközelítés is nagyon sok érdekességet tartalmaz. És csak azért is érdemes elolvasni, mert az eredeti cikk az Y generációs amerikai YUPPIE-król szól, akiket a szerző GIPSY-nek nevezett el (Protagonists&Speciel Yuppies). Tehát nem általánosságban a fiatalokról, ezt fontos leszögezni.

Ki ne találkozott volna olyan fiatal felnőttel, aki mintha csak téblábolna az életben, fogódzókat keres, de rosszakat talál, vagy semmilyet, és ha már így alakult, akkor inkább bulizásba fojtja a bánatát? Tim Urban a Wait But Why blogon nagyon érdekes végéről fogja meg a kérdést, az írást pedig sikerült illusztrálni is remek, mindenki által érthető rajzokkal. A levezetéssel nem feltétlenül kell egyetérteni, sőt, vitatkozni vele érdemes, már csak azért is, mert Urban az amerikai állapotokról ír.

Kezdjük azzal, hogy ő itt Lilla:

Fotó: waitbutwhy.com

Lilla az úgynevezett Y generáció tagja, vagyis azoké a fiataloké, akik 1980 és 1995 között születtek (és a mindenféle technológiai újítások ölelő karjai között nőttek fel). Lilla szereti azt, ami ő maga, egyetlen gond van csupán: hogy boldogtalan. Hogy mi tesz valakit boldogtalanná, arra van egy príma képlet:

Boldogság = Realitás - Elvárások

Pofonegyszerű: ha valakinek az elvárásai meghaladják a valóságot, akkor nyilvánvalóan mínuszba csap a boldogságmétere. Magyarul nem lesz boldog.

Ennek megvan a maga oka, és ehhez be kell vonnunk a kontextusba Lilla szüleit.

Fotó: waitbutwhy.com

Lilla szülei az 50-es években születtek, vagyis a második világháború utáni baby boomer generáció tagjai, aminek az itthoni megfelelője a Ratkó-korszak. Ők azok, akik a nagy gazdasági világválság utáni fellendülés gyümölcseit leszüretelhették, és úgy is nevelték őket (Lilla nagyszülei), hogy biztonságos karrierjük legyen, és képletesen szólva zöldebb fű jusson nekik, mint elődeiknek. Ilyen:

Fotó: waitbutwhy.com

Úgy nevelték őket, hogy semmi sem akadályozhatja meg őket abban, hogy hozzájussanak ehhez a pihe-puha, dús pázsithoz - vagyis a gondoskodó létbiztonsághoz. Ehhez azonban évek hosszú, kemény munkájára van szükség.

Miután tehát Lilla szülei abbahagyták a hosszú hajú hippiskedést, és megérkeztek a 70-es, 80-as és 90-es évek, bedurrantották a melót, miközben az éppen prosperáló, gazdaságilag felemelkedő világ is rájátszott ebben a kezükre. És akkor bekövetkezett az, amire Lilla szülei nem számítottak: jobban teljesítettek, mint ahogy azt elvárták maguktól. A fű még zöldebb lett, mint elképzelték:

Fotó: waitbutwhy.com

A valóság esetükben tehát meghaladta az elvárásokat. Tehát boldogok lettek! Ennélfogva pedig értelemszerűen kicsattanóan optimisták saját gyermekük jövőjét illetően is.

Ezek a szülők azt mondták gyermekeiknek, hogy azok lehetnek, amik akarnak lenni.

Ennélfogva a felcseperedő Y generáció rendkívül reményteljesen cseperedett, sokkal reményteljesebben, mint baby boomer szüleik. Ez a reményteliség odáig jutott, hogy már nem csak a szépen lengedező zöld füvet látták lelki szemeik előtt. Náluk már virágok is szökkentek szárba! Vagyis nem csak biztonságot vártak el karrierjüktől, hanem azt is, hogy a saját álmaikat válthassák valóra.

Fotó: waitbutwhy.com

A Google egyik hasznos kis eszköze - az, amelyik az egyes kifejezéseket a múltbéli újságokban keresi, vagyis tudja, hogy az adott szavak milyen gyakran bukkantak fel a nyomtatott sajtóban egy adott évtizedben - is alátámasztja ezt: a „biztonságos karrier” kifejezés eszerint lassacskán kiment a divatból, és bejött a helyére a „kiteljesítő karrier”. Vagyis ez a friss nemzedék sokkal ambiciózusabb szüleinél, amit többek között annak is köszönhetnek, hogy a szülők gyerekkorukban folyamatosan azt sugározták feléjük, hogy ők bizony különlegesek.

Szóval azon túl, hogy a fű tetején virágok is szikráznak majd az elképzelésük szerint, az Y generáció tagjai azt is gondolják, hogy nekik, egyénileg valami izgalmasabbat, jobbat szán a sors. Vagyis ők lehetnek a szivárványos egyszarvú, aki a többi kortárs fölé magasodik:

Fotó: waitbutwhy.com

És akkor itt jönnek a gondok. Leginkább a munkaerőpiacon. Azzal az elképzeléssel ugyanis, hogy én, az Y generáció tagja, aki ráadásul különleges, egy fantasztikus karriert kell hogy kapjak, mert erre lettem teremtve, egészen könnyen orra lehet bukni. Vagyis sokan nem gondolják úgy, hogy keményen kell dolgozniuk (ahogyan a szüleik tették). Hanem hogy a fényes jövő az ölükbe hullik.

Az élet azonban egy olyan dolog, hogy kemény.

Vagyis nem hullik az ölbe semmi, semmi sem jár magától, sem a pénz, sem a tisztelet, azért dolgozni kell. Ezért aztán Lilla végül itt találja magát, égben robogó egyszarvú helyett a realitás talaján:

Fotó: waitbutwhy.com

És akkor még valami tovább ront a helyzeten:

A Facebookos egó alkotás. Ami miatt Lilla azt látja a Facebookon, hogy kortársai mind jobbak, mint ő.

Itt egy nyaralás, ott egy közös mosolygós kép a partnerrel, amott egy edzés miatt domborodó újabb, természetesen a legelőnyösebb perspektívából befotózott izomcsoport. Lilla bele sem gondol, hogy a Facebookon mindenki a lehető legjobb oldalát mutatja, azt, ami szép, ami jó - gyakorlatilag úgy próbálunk élni a digitális hálón, ahogy a valóságban nem feltétlenül adatott meg. És nem nagyon írjuk ki a Facebookra, ha éppen szarul állunk az élet valamely területén, mert szarul állni nem menő, az lehúzós, az gáz.

Lilla tehát azt látja, hogy mindenki előrébb tart nála:

Fotó: waitbutwhy.com

Ami pedig rossz elgondolás. Mert rossz napjai, buktatói mindenkinek vannak, ezért nem szabad a Facebookot realitásként felfogni. Ettől függetlenül Lilla frusztrált ettől. Az Y generáció gyakran frusztrált ettől. Az írás remek tanácsokat is ad végül a szóban forgó nemzedék tagjainak:

1. Maradj borzasztóan ambiciózus! Mert a világ egyébként tobzódik lehetőségekben egy ambiciózus és tehetséges ember számára.

2. Ne rugózz többé azon, hogy különleges vagy! Mert nem vagy az. Egyelőre ugyanaz a tapasztalatlan fiatal felnőtt vagy, mint a többiek. De különlegessé válhatsz azáltal, hogy sokat dolgozol, eltökélten fejleszted magad, hogy jó legyél egy adott területen.

3. Hagyj figyelmen kívül mindenki mást! Nem burjánzik a mező másoknál sem, hiába üzenik ezt magukról. A többi fiatal is sokat kételkedik magában. De ha csinálod, amiről úgy érzed, hogy az a te dolgod, és csinálnod kell, akkor sosem lesz okod másokat irigyelni.

forrás: http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/boldogtalan_frusztralt_fiatalok

#Ygeneráció #generációk #yuppie